Erdészeti hírek

Magánerdő-gazdálkodás, erdészeti szakirányítás

A magánerdők vásárlásának és a magánerdő-gazdálkodásnak az alapjait a 2009-es ún. Erdészeti törvény szabályozza, amely előírja, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység szakszerűségének biztosítása érdekében az erdőtulajdonosnak kötelező erdészeti szakszemélyzetet alkalmaznia, kivéve, ha ő maga szerepel a jogosult erdészeti szakszemélyzeti jegyzékben.

Ennek a törvénynek megfelelően számos olyan erdészettel vadgazdálkodással, fakitermeléssel, utódtelepítéssel, szaporítóanyag-előállítással és erdészeti szakirányítással foglalkozó, magasan képzett szakembergárdát foglalkoztató cég jött létre, amely az erdőtulajdonos magánszemélyek számára szakmailag megalapozott és komoly tapasztalaton nyugvó tanácsadási és szakmai irányítási szolgáltatást képes nyújtani.

Az általános erdészeti szakirányítás – nagy vonalakban – az alábbi feladatokat foglalja magába: hivatalos ügyek, bejelentések intézése (erdőgazdálkodó nyilvántartásba vétele, fásításból történő fakitermelés bejelentése, erdőművelés bejelentése, tervezett és végrehajtott fahasználati munkák bejelentése stb.), szabad rendelkezésű erdők tervezése, kivitelezése, erdőtervek módosítása, erdőrészletek megosztása, határkijelölés, területmérés, fatömegbecslés, vágásjelölés és csemeteültetés, faanyag értékesítés megszervezése stb.

A nyárgazdálkodási program a hazai erdészetek egyik legfontosabb tevékenységi területe. A program részeként különböző őshonos (fehér-, fekete-, rezgő-, szürkenyár tb.) és külföldön felkutatott fajok segítségével új, a gazdálkodás szempontjából előnyösebb fajtákat nemesítettek (egyenes törzs, gyors növekedés, magasabb faminőség, a termőhelyhez való harmonikusabb illeszkedés, a tenyészidőszak kihasználás, ellenálló képesség javítása stb.). A nemesített nyár suhángokat (egyéves csemetéket) nyárfagyűjteményekből választhatják ki a szakemberek a termőhely adottságainak megfelelően.

„Megszólalt” a szemeteszsák az erdőben – Hajdú online, 2015. január 19.

Az erdőgazdálkodók úgy hitték, „megáll” a környezetkárosítás vétsége. Tilos az erdőben bármilyen hulladékot elhelyezni – idézték az erdőgazdálkodásról szóló törvényt, miután erdejükben és szántójukon több zsáknyi építési és egyéb hulladékot találva feljelentést tettek a Hajdúböszörményi Rendőrkapitányságon a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt az erdőgazdák. Kökényesi Sándor és Varga Imre úgy hitték, az általuk készített fotók mint bizonyítékok, s a szemét között lencsevégre kapott számlák és blokkok elvezetik a nyomozókat a károkozókhoz, akiket aztán felelősségre lehet vonni. Ám az augusztusi feljelentést követően novemberben a rendőrkapitányság a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot postázta az erdészeknek, mivel ez az eset nem bűncselekmény. Idézték a Tiszántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség (TIKTF) álláspontját is arról, hogy nem következett be a környezet veszélyeztetése és károsítása. Az ügyet áttették a hatáskörrel rendelkező hajdúböszörményi önkormányzat jegyzőjének, hogy ő folytassa tovább az eljárást.

Érthetetlen számukra

– Erdeinkben, azok környékén, és az utak mellett fokozódik az illegális szemétlerakás – tapasztaljuk. Érthetetlen számunkra a TIKTF állásfoglalása, miszerint nem következett be a környezet veszélyeztetése és károsítása. A feljelentésben és a helyszíni szemlén szerintünk elég sok tárgyi bizonyíték állt rendelkezésre a tettes beazonosítására. A csatolt bizonyítékok alapján a vétkes – véleményünk szerint – azonosítható lenne (névre szóló boríték, üzemanyagtöltő állomáson vásárláskor kapott, telefonszámmal ellátott nyugta, stb.). Akkor a jegyzőtől várható a megoldás? Vagy titkoljuk el, ha szemetet találunk, mert ha nem kerül elő a tettes, a tulajdonos a felelős? – keresték meg a Naplót a kérdésükkel az erdőgazdálkodók.

Hozzátették, tulajdonosként ők az erdő rendjének, tisztaságának őrzői, ezért jelezték, amit találtak. Lehet, hogy nem káros, de szemét, ami az ő felelősségük, hiszen ha az ő birtokukon találják, rajtuk kérik számon az eredetét.

A jegyző jár el. Kelemen Béla, a TIKTF igazgatója részletesen elmagyarázta a Naplónak, hogy a hulladékról szóló (2012. évi CLXXXV.) törvény (Ht.) szerint a hulladék birtokosa gondoskodik annak kezeléséről, elszállításáról; és a környezetvédelmi hatóság kötelezi erre. Jogellenesen elhelyezett vagy elhagyott hulladékkal kapcsolatban a települési önkormányzat jegyzője az eljáró környezetvédelmi hatóság, ahhoz kell fordulni, ha a földtulajdonos ilyet észlel. A jegyző kötelezi a hulladék tulajdonosát vagy korábbi birtokosát annak elszállítására, kezelésére, viszont ha nem állapítható meg a kiléte, akkor az ingatlanhasználóé a feladat, ő felel a más által lerakott hulladékért is – szólt a tájékoztatás.

A BTK szerint nem az. Kökényesi Sándor és Varga Imre erdőgazdálkodók ügye azért nem minősül bűncselekménynek – tudtuk meg -, mert nem sérti a hulladékgazdálkodás rendjét. Vagyis a Büntető Törvénykönyvről (BTK) szóló (2012. évi C.) törvény (248. § (4) bekezdése) alapján hulladék mindaz, amit a hulladékról szóló törvény annak minősít, és ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezetek veszélyeztetésére. Tehát ha az elhagyott hulladék nem veszélyezteti a fent felsoroltakat, bűncselekmény nem állapítható meg. Ezért nem következett be a környezet veszélyeztetése, illetve károsítása (a környezet védelmének általános szabályairól szóló (1995. évi LIII.) törvény szerint). Az elhelyezett hulladékok nem alkalmasak arra, hogy az emberi életet, testi épséget, egészséget, a földet, a vizet, a levegőt vagy azok összetevőit, illetőleg az élő szervezet egyedét közvetlenül veszélyeztessék, terheljék vagy károsítsák. A rendőrkapitányság a fentiek alapján bűncselekmény hiányában a nyomozást megszüntette – áll a TIKTF válaszában.

Bírság lesz a vége. Mindezek levezetése után megtudtuk, a gazdéknak azonnal a jegyzőhöz kellett volna fordulni. Már csak két érdekes kérdés maradt: mi lesz a bizonyítékokkal, és mit dönt a jegyző? Koláné dr. Markó Judit úgy tájékoztatott, hogy bár még folyamatban van az ügy kivizsgálása, de tudható, hogy a rendőrség a blokkok és egyebek alapján két hajdúdorogi lakost azonosított, közülük az egyiket már meg is hallgatták a hivatalban. Ő, bár tagadta, hogy szemetelt volna a Czégényi út közelében lévő erdőnél (a hulladéklerakó telep szomszédságában), a 7 zsák tartalma mégis arra utalt, hogy köze lehet hozzá, így pénzbírságra számíthat.

Nehéz a bizonyítás. A hulladék elhelyezőjének kiderítés, a bizonyítás olykor nehézségekbe ütközik – tudtuk meg a hatóságoktól. Arra, hogy ki tette le a szemetet, csak akkor van bizonyíték, ha felvétel készül az eseményről. Nagyvárosokban sokszor a hajléktalanok viszik el ide-oda a szemetet, így például ha a Nagyerdőn felbukkan egy szatyor, akkor kétes eredményt hoz annak egykori tulajdonosát meghallgatni. Viszont módszeresen lepakolt, több zsáknyi hulladék legtöbbször nem véletlenül kerül településszéli erdőkbe – bizonyítják a kiszabott bírságok is.

http://www.haon.hu/megszolalt-a-szemeteszsak-az-erdoben/2743565

 

Múltbéli vadászok nyomában – Magyar Nemzet online, 2015. február 8.

A Kárpát-medence gazdag vadvilágával már az ősidők embere számára is valóságos kincsesháznak számíthatott. A történeti kor hajnalán szkíta és kelta vadászok járták erdeit, mezőit, aztán jöttek a rómaiak, akik nemcsak vadásztak, hanem vadat is telepítettek Pannónia provincia földjeire. Őskori-ókori vadászati történetünket, s különösen a híres Seuso-kincs vadászati vonatkozásait Szabó Imre segítségével idéztük fel.

A Kárpát-medence mintegy harmincötezer esztendeje ad otthont a modern embernek. Habár az első vadászó közösségek legalább félmillió évesek, a kutatók többsége egyetért abban, hogy csak a homo sapiens jutott el a stratégiai gondolkodásnak arra a magas szintjére, amely lehetővé tette a legkülönbözőbb méretű emlősök elejtését s a gyűjtögetés és dögfogyasztás helyett a vadászatra épülő társadalmak kialakulását.

A múlt megidézésében a vadászat történetét kutató Szabó Imre volt segítségünkre. Kérdésünkre ő elevenítette fel, hogy a kőkor korai, barlangokban, sziklaperemek alatt meghúzódó emberősei még jobbára csapdákat használtak, s ritkán vadásztak tervszerűen.

– E távoli idők kis közösségei gödröket ástak szálláshelyük körül, így védve magukat a vadtól, amiért is tevékenységüket védekező vadászatnak nevezzük. A végeredmény persze akkor sem volt más, mint a későbbiekben: a prédát elfogyasztották, szőrét, csontjait feldolgozták. Magyarországon is találtak mamutagyarból készített karperecet vagy a szarvas gyöngyfogából készült függőt a régészek – tudtuk meg Szabó Imrétől.

A modern ember megjelenésével a technikai fejlődés üteme felgyorsult, s ez lehetővé tette, hogy többet és hatékonyabban vadásszon. A zsákmányok közt kezdetben az ősbölényt, a gyapjas orrszarvút, az ősszarvast, az őstulkot, a kardfogú tigrist találjuk, majd ezek eltűntével a szarvas, az őz, a vaddisznó, a bölény és a medve lépett a helyükbe.

Az úgynevezett neolitikus forradalom, azaz a tudatos földművelés elterjedése után a vadászat valamelyest veszített jelentőségéből, de az átalakulás lassú volt, és a vadászok a domesztikáció sikerei ellenére sem tűntek el.

Szabó Imre szerint a bronz- és a vaskor népei közül elsőként a keltákat és a szkítákat érdemes megemlíteni. Róluk tudni lehet, hogy szenvedélyes vadászok voltak, s ezer szállal kötődtek a természethez, ami művészetükben is nyomot hagyott. Ékes példája ennek a szkíta ötvös keze munkáját dicsérő zöldhalompusztai aranyszarvas. A Pusztavámon előkerült Diana-szobor szintén figyelemre méltó alkotás. Ezt feltehetően görög–római hatás alá került kelta mester készítette.

A vadat gyalogszerrel vagy lóháton űzték, s miként a puska feltalálásáig bármikor, úgy ebben az időben is íjjal, hajítódárdával, lándzsával kellett elejteni.

– A rómaiak a Kr. u. I. században rendezkedtek be tartósan a Kárpát-medencében. Megtelepedésükkel azonban Pannónia őslakóinak vadászati rendje és módszerei nem sokat változtak. A hódítók efféle kérdésekbe nem szóltak bele, legfeljebb beszolgáltatási kötelezettséget írtak elő a helybéli népeknek. Ennek egyik oka biztosan az volt, hogy a jövevények nem számítottak szenvedélyes vadásznak – fejtette ki a kutató, majd hozzátette: akadtak persze olyanok, akik elcsábultak. Sőt, vannak adataink arról, hogy néha nemcsak a tartományi elit, de maga a császár is felkereste a provincia erdeit. Hadrianusról például tudjuk: vaddisznóra vadászott a mai Dunántúl területén. (…)

http://mno.hu/erdokerulo/multbeli-vadaszok-nyomaban-1271420

A Husqvarna fakitermelő versenyén ifjúsági kategóriában is hirdettek győztest. Ezúttal a hajdúböszörményi tanulók vehették át az aranyérmeket.

husqvarna_2015_92 (600 x 373)(Gribek DánielErdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

Kollégáink is részt vettek a gyakorlati felkészítésben, a sikeres eredmény elérésében.

-->